Keresek

Nem tudom, mi hiányzik. Nem tudom, mit akarok keresni, mit akarok megtalálni, mit akarok elérni, mi elől akarok menekülni.  Keresem a barátságot, a bizalmat, a szerelmet, az őszinte és igazi embereket, az egyéniségeket, az elfogadást, új esélyt, új érzéseket, új utakat, új lehetőségeket és új élethelyzeteket. Keresem a boldogságot. Keresek egy megértő ölelést, egy biztató szót, egy embert, aki olyan, mint én, egy embert, aki nem akar megváltoztatni, egy embert, akinek ugyanaz a fontos mint nekem, egy embert aki pár szóból, vagy akár egy tekintetből levágja mi van, vagyis igazából keresek bármit, ami támaszt ad, bármit ami bátorít, megerősít, segít, utat mutat, vagy épp hogy elbizonytalanít. Bármit, ami igazi, bármit, ami színesíti a világomat, bármit, ami felnyitja a szemem, bármit, ami értelmet ad az életnek és bármit, amivel több lehetek, vagy amivel tisztábban láthatom ki is vagyok én valójában. Nem tudom, hogy ezt egy emberben tudom majd megtalálni, vagy ez bennem van-e. Nem tudom, hogy ehhez hozzásegít e bármi-bárki, vagy ez csak az én munkám gyümölcse lehet. Nem tudom, megtalálom e valaha, de azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha meg se próbálnám megkeresni.