Miközben Yann Tiersen mesésen andalító műveit hallgatom, úgy érzem,
mintha facsarnák a szívemet egy vödörbe. Csak pár perc kell, egy
kis sötétség, és bárhova eljuthatok. Ha lenyugszol,békét teremtesz,
megszűnnek a való életben oly szilárdnak tűnő korlátok.
Kedvem lenne felszállni egy körhintára, becsukni a szemem, semmire sem
gondolni, csak érezni, ahogy a vad, mégis gyöngéd szél beletúr a
hajamba, hogy szabad vagyok, hogy sodor az áramlat, hogy repülök. És nem
csak az ég, én is felhőtlen vagyok. Érzem a tavasz közeledtét, érzem
azt a pici izzást a levegőben, amit talán nem csak a napsugár okoz,
érzem a vattacukor illatát, a selymes fuvallatot, és azt az enyhén
émelyítő érzést a szívemben. Ez lenne a boldogság?
http://www.youtube.com/watch?v=bbBw9UzrYOU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése