Agymenéseim part 4.

Mindig csodálattal és egyúttal félelemmel tölt el, amikor szembesülök vele, hogy az életünk milyen hirtelen, gyökeresen megváltozhat. Minden nap rájövök, hogy tényleg bármelyik nap más irányt vehet az életed, és ez bekövetkezhet akár egy döntés, egy fel nem vett telefon, egy félrekapott tekintet miatt. Bekövetkezhet egy „igen” miatt, és egy „nem” miatt is. A változást lehet, hogy nem érzékeled rögtön, azonban az élet forgatókönyve már ott íródik a színfalak mögött, még akkor is, ha te még ebből semmit sem sejtesz. És ez az, ami olyan csodássá teszi az életet. A kiszámíthatatlanság. Azonban ez teszi komplikálttá, és kockázatossá is. Sohasem tudhatod, hogy a másik döntés milyen hatással lehetett volna az életedre, mi történt volna, ha rábólintasz valamire, vagy ha elutasítod azt. Csak magadban, és a megérzéseidben bízhatsz, és abban hogy az út, amit választottál valóban  helyes. De egyáltalán honnan tudjuk, mi a helyes, ha nem tapasztaljuk meg a helytelent? Ki dönti el, hogy melyik lett volna a helyénvaló választás? Csakis magunk. Egyedül vagyunk a tetteinkkel, a döntéseinkkel. És annak következményeivel is.

Az emberek olyan végtelenül egyszerűek, és kiszámíthatóak. Még jó hogy az élet közel sem az.