Döcögés…

mit döcögés, száguldás a mozgólépcsőn

szemben sorsok, arcok, vágyak

be nem teljesültek, és valóra váltak.

 testek, kik csodára várnak.

Vannak itt hamis kártyások és szentek,

kik arcukra sietve mosolyt kentek.

Míg pillantásukkal lyukat fúrnak memóriámba,

egy kósza lázálomban vissza-vissza térve

kallódnak elmém sötétjében.

Száradt a szemem ma,

 álom nem járt ágyam háza táján,

pusztán egy bogár volt a társam,

ki lassan  a párkány felé araszolt,

s barátjának sírva egy lányt panaszolt.

Fáradt már az este, fáradt vagyok én is,

de itt vagyok...

lelkem minden magányával itt vagyok,

sóhajom minden fuvallatával itt vagyok,

a cigaretta füstjével, a bor mámorával itt vagyok,

miközben nézem a plafont, mely gúnyosan vigyorog rám.

Hiszen ki látott már ilyen lányt?

Ki önsajnálatba burkolja igazi énjét

soha nem találva magában a békét.

Windows tálcán csücsül az óra,

 s lassan éjfélre vált.

Míg várom a napfordulót,

agyamon furcsa gondolat suhan át

nem tudom az alkohol teszi-e,

vagy a gondolat permanens e,

de felüti fejét egy kérdés hirtelen,

mi az élet ellentettje?