Tettetett élet, és tettetett mosoly
mögött, egyik kezem ökölben,
másik épp szívemben kotor
és kutat, de nem talál,
pedig boldog is lehetne akár.
Tettetett élet, és tettetett reggelek,
paplanfelhőben, magzatpózban képzelem,
pamutból kibújt boldogságom végre
meglelem
Tettetett élet, és tettetett szavak,
agyamban homályos képek,
mint szegénynek utolsó pár falat,
habzsolom két kézzel,
de nem értem, most mért nézel?
Tettetett élet, és tettetett mozdulat,
Szívemet majd résnyire zárom,
és nem engedek sokakat,
jegy hiányában kirúgva a régi potyautasokat.
Tettetett élet nélküled minden perc,
tettetem ezt a verset is,
hisz ez vagy te, egy átkozott szer,
mely nélkül testem örömöt nem ismer,
miközben némán működést színlel.
Ilyen ez a tettetett élet,
nem ígér sok jót vagy szépet,
pedig megkapok mindent, mit nem kérek,
épp csak egyet nem. Téged.
