Másodpercnyi villanás,

képzelgés ez, semmi más.

Hirtelen jött, tova tűnt,

nem vitt mást csak csupa bűnt

mit okozott a félelem,

álmos arcú reggelen.

Kérdőjelek sorakoznak

az ajtóban, és szórakoznak,

élvezik, hogy nem sejtjük,

melyik út lesz mellettünk.

Vagy melyik ami romba dönt,

mi szívünkbe ólmot önt.