Felfal

Felfal a magány,

és felfal a tömeg.

Hogy száz közül is te akarsz lenni

az az egy.

Felfal a hiány,

és felfal a többlet.

Hogy hiába van meg minden,

mind csak egyet akar, többet.

Felfal a szeretet,

és felfal a közöny,

 Melybe minden áldott nap

beleütközöm.

Felfal a félelem,

és felfal a biztonság.

Egyik napról a másikra élni,

nincs itt már választás.

Felfal a lázadás,

és felfal az állóvíz,

a képzeletbeli szőnyeg

mely alá a hétköznapokat besöprik.

Felfal az otthontalanság,

és felfal a hazaszeretet.

Bár megvan mindkettő,

egyik sincs igazán meg.