utolsó óra.

Verejtéktől összeragadt tincseimet fülem mögé tűztem. Nagymamám mindig azt mondta mennyivel szebb vagyok így. Belenéztem egy kirakatüvegbe és rá kellett jönnöm, hogy valóban jól áll ez a viselet. Komótosan sétáltam, míg az emberek gyanútlan tekintetüket rám szegezték. Fogalmuk sem volt mire készülök, és ez kimondhatatlanul jó érzés volt. Olyan információ birtokában vagyok, amit ők sohasem fognak megkaparintani.
Lépteim gyorsultak, hevesebben vettem a levegőt. Tavasz volt, április eleje, és a reggeli órákban még friss volt a levegő. Beszívtam hát, benntartottam, majd kifújtam. Ez mindig segített stresszes helyzetekben. Bár magam sem tudtam, hogy ez annak számít e.
Sárga tornacipőmben feszesen lépdeltem a pláza kék lépcsőfokain, majd a parkoló szintekig fellifteztem. A parányi szerelvényben egy öltönyös férfi állt, szemével máris végigmért, levetkőztetett, és képzeletében úgy vélem egy gyors menetet is lezavart velem. Majd kiszállt. Én még kicsit vártam, hogy eltűnjön a parkoló egyik oszlopa mögött. Már egyre kisebbeket léptem, ahogy a cél közeledni látszott.
A parkoló szint nyitott részéhez értem, ahol a széléhez vettem az irányt. A nap még épp felkelőben volt Manhattan épületei mögött, és ez csodálatos látvány volt. Bámultam egy kicsit a semmibe, próbáltam szememmel kivenni az utcán sétáló alakokat. Még nyolc óra se volt, de a város már pezsgett, mintha soha nem is állt volna le egy percre sem.
Azt hiszem, ilyenkor kéne elgondolkodjak az életen, azon, hogy mit csináltam jól, és mit nem, hogy az élet milyen lehetőségeket kínált nekem, hogy ezeket én mért utasítottam vissza rendre. Azon is most kellett volna elfilozofáljak, hogy mért tartok ott ahol tartok, milyen út vezetett idáig, és vajon a lépés amit most megteszek az menekülés a régitől, vagy csak út az új felé?
De nem volt már ehhez kedvem, túl sokat agyaltam már ilyeneken. Minden melankóliámat félretéve csak benyomtam diktafonom kosztól barna, és kissé már beragadt gombját, majd enyhén remegő hangon megszólaltam.
„Jane Carter vagyok. Születtem 1980 nyarán. Jelenleg egy Manhattan környéki pláza tetején állok. Ugrásra készen.”