Légüres tér, kattan a zár,
lelkem párkányán
kósza bogár.
Ott én, és a lény,
itt meg ez a nagy pokoli rét.
Tegnap még örömtől mámoros testünk
feküdt egy nappali sarkában,
ma kihalt tetemünk
oszlik egy asztal fiókjában.
Életnek nyoma sincs már,
holtak nyughelye ez a légüres tér,
melyben ketten lebegünk,
és gyilkos távolság
pihen minduntalan köztünk.
S bár a jó napok
néha ránk találnak,
akár hívhatnánk is boldogságnak,
de mosolyunk limitált,
hisz itt van ez a légüres tér
miben a test életet imitál.
És miben ketten vagyunk,
mégis végtelen magány a társunk.
Kiút itt nincs már,
hisz kattan a zár,
egy dolog biztos,
az a fránya bogár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése