régebbi röpke.

Röpke, villámló érzések,

Lelkem fekete zugaiba olykor betekintenek.

Mit keresnek? S mire lelnek? Nem tudom.

De én bizony napról napra egyre inkább ráhagyom.

Nem keresek már semmit, beletörődtem a tudatlanságba,

Hogy agyamnak már nagy része morfiumtól kába

Ámulatba réved, s közben kétked,

Miért is teremtett erre a világra,

Mi lehet igazi célja, egyáltalán van-e neki olyan,

Vagy csak teng-leng napról napra céltalan?

Miközben napjai meg vannak számlálva,

És a hó végén majd megjön a számla

Melyen pocsékba ment évei vannak felvésve,

A könny áztatta hőpapírra.

Kicsit megkésve

Jött ma az éjszaka, sokáig el voltam, s álmodtam.

Álmodtam egy szebb világot, ahol mindenki az lehet, aki

Ahol mindenki toleráns, és ahol pozitív a gondolat

Ahol életed autója nem mindig csak hátrafelé tolat.

Ahol nincsenek előítéletek,

Pusztán csak kis adagnyi előételek,

Miket megkóstolva somolyogsz, de eszed tovább

életed sótlan levesporát,

S bár hiába keltél korán,

Azért fejedet vakarva teszed a pipát,

Boldog vagy? igen / nem / talán ✓