papír

Kettéhajtott papírlapon

csücsülünk ketten.

bal sarkán én,

jobb sarkán te.

Nem látjuk még

egymást egészen

és még nagyobb foltot tölt be

a boldogtalan részem.

Rengeteg gyűrődés

mint egy másnapos arcon

hétköznapi tűnődés

mért vagy még talpon?

Hófehér lapon,

sötét múlt hever

várom, egy szép nap majd

kitisztul

s nem lesz teher.

Kergetjük egymást,

örök bújócska ez,

két kis tudatlan pötty

már egymással szemez.

Kettéhajtott papírlapon

csücsülünk ketten,

bal sarkán én,

jobb sarkán te,

Nem látjuk még

egymást egészen,

s nem tiszta minden,

de egyszer

lapunk színes kép lesz,

érzem.

ketten

Ketten a téren 

várunk, hogy végre

felismerjük egymás 

arcát, lelkét, pillantását. 

 Alattunk az egész föld, 

mint üvegszínű friss jég, 

csúszkálunk a boldogság útján

mi járatlan még. 

Nemsoká rálépünk majd,
elfújjuk a sok bajt.

Én félénken melléd állok,

és szemünk mint két izzó meteor, 

szép lassan egymásba forr.

Könnyű lesz minden a téren ketten, 

kéz a kézben 

egyszer majd ha ág reccsen

te megszorítasz úgy igazán, 

hogy a régmúlt fájó emléke 

szürke ködbe vesszen. 

Négy kéz, ami egy cigit szív, 

egy a múlt, a jelen, s jövő

miénk lesz két emberöltő.

Baktatunk majd hóban, sárban,

könnyű lesz minden párban. 

Koszos a cipőnk, és koszos a szív,

nem voltak tiszták sohasem. 

Ketten a téren semmi rossz nem érhet 

körülöttünk beton fal,

mi majd megvéd minket a valótól, 

s oxigén helyett

szeretetet pumpál a vérbe.

Remélem érted, 

muszáj odaérjünk a térre.