papír

Kettéhajtott papírlapon

csücsülünk ketten.

bal sarkán én,

jobb sarkán te.

Nem látjuk még

egymást egészen

és még nagyobb foltot tölt be

a boldogtalan részem.

Rengeteg gyűrődés

mint egy másnapos arcon

hétköznapi tűnődés

mért vagy még talpon?

Hófehér lapon,

sötét múlt hever

várom, egy szép nap majd

kitisztul

s nem lesz teher.

Kergetjük egymást,

örök bújócska ez,

két kis tudatlan pötty

már egymással szemez.

Kettéhajtott papírlapon

csücsülünk ketten,

bal sarkán én,

jobb sarkán te,

Nem látjuk még

egymást egészen,

s nem tiszta minden,

de egyszer

lapunk színes kép lesz,

érzem.