És mostanra már az út szélén
blúzát gomboló végzeted
sincs veled,
nem üldöz, nem kerget,
nem érdekli ki lakik benned,
lemondóan dobja vissza
napi fizetését neked,
majd becsapja kocsid ajtaját
s hagyja, hogy tovább gördüljön
cél nélkül, vég nélkül
jelentéktelen kis életed.

Megint én keresem a labnyomokat,
Amiket flegmán magad után hagytal,
Megint én keresem az okokat,
Vajon mikor, mit, miért mondtál.
Megint én várok rád este hattól,
20 perc után írom, itt vagyok,
Megint én tartok attol,
Hogy túl keveset adok.
Megint én bólintok rá,
Nincsen gond, persze menjél,
Megint én válok azzá,
Akit a polcról levennél.
Megint én álmodom este,
Nálad álmatlan éjek járnak,
Megint én festek,
Elmém falára béna fantazmagóriákat.
Megint én nézek tovább,
Jovom mesejeben fohos lehetnel,
Megint én bújok elő,
mielott egyáltalán keresnel.
Megint én érzek többet,
boldogabb, szomorúbb, duhottebb
Megint én sértődnék, én olelnelek
szep szavakkal befuznelek.
De Megint én írok verset rólad,
Szív szilánk minden szótag,
s ugyancsak én akarom,
Hogy szeress
vagy eressz szabadon.

Hátadon finoman végigfolyik a véres valóság,
sebek nincsenek, csak démonok kongatnak belülről,
egyre nő a zaj, zúg mindened
ha tested templom, benne lelked a temetés
fekete csipkével takart örök feledés.
A macskakövek közt békésen megbúvó koszt
guggolva kaparod ki, mintha bármi múlna rajta,
pedig szíved mélyén tudod nem tisztul ki soha,
a távolban varjak ritmusos károgása
s te csak ásol, izzadsz, nézed ahogy
a mai nap összes reménye a madarakkal együtt vándorol délre.
Szürke a végtelen plafon, álmosan terül el feletted
szürkébb lettél te is, hiszen végre megtetted
mintha ma kicsit könnyebb lennél,
 a meleg vér lassan folyik, lábadhoz ér,
ágakként ölel körbe, simogat
ketten vagytok, legyőztétek a mámoros víziókat
jutalmatok nettó végtelen öröklét.
De a madarak még mindig messze járnak
s te vérvörös lepedőben állsz a koszos macskaköveken,
az örökké magányos téren, ahol még a démonok sem látnak
harmadnapra feltámadnál, ha lenne értelme
de ha tested a templom,
a temetésed meg érdeklődés hiányában elmarad
nem éri meg az elégetett kalóriákat,
számold inkább visszafele az órákat,
hiszen már nem maradt másod mint a bőrödre alvadt vér
és a minduntalan ismételt, közhelyes kérdés:
mért?