Engem boldogságba öltöztettek,
’90 valahányban,
hideg reggel rámkötötték
napsárga mosoly sálam.
Mostanra már érzem,
a gyapjú melege áltat,
nem vagyok teljes göncben,
csupasz már a hátam.
Bőröm a hideg csípi,
ahogy a szövet lassan belefagy,
Sálam sem ér már körbe,
vagy én lettem túl
nagy?
Engem boldogságba öltöztettek,
s bár a nyár még várhat,
szakadatlan vetkőztet,
a hamu színű bánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése