2016. június 24., péntek

És mostanra már az út szélén
blúzát gomboló végzeted
sincs veled,
nem üldöz, nem kerget,
nem érdekli ki lakik benned,
lemondóan dobja vissza
napi fizetését neked,
majd becsapja kocsid ajtaját
s hagyja, hogy tovább gördüljön
cél nélkül, vég nélkül
jelentéktelen kis életed.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Vacsora

Beszélnünk kell, vacsoraidő van. Tudom-tudom, nem szereted se a vacsorát, se a főztömet, de ezt most muszáj lenyelned. Kezd lemenni a nap, ...