És mostanra már az út szélén
blúzát gomboló végzeted
sincs veled,
nem üldöz, nem kerget,
nem érdekli ki lakik benned,
lemondóan dobja vissza
napi fizetését neked,
majd becsapja kocsid ajtaját
s hagyja, hogy tovább gördüljön
cél nélkül, vég nélkül
jelentéktelen kis életed.
Versek, slam poetry-k, szösszenetek, gondolatok, hangulatok, érzések, szókapcsolatok, okoskodások, nyavalygások, filozofálások. Az agyam tartalmának 80%-a.
2016. június 24., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vacsora
Beszélnünk kell, vacsoraidő van. Tudom-tudom, nem szereted se a vacsorát, se a főztömet, de ezt most muszáj lenyelned. Kezd lemenni a nap, ...
-
Ha egyszer eljönne a virágba borult hónap sikerülne birtokba venned, nevelgetned, S mint a méh, ki dolga végeztével behódol az unalom ...
-
Van hogy messzi földre küldenek az asztalról letörölt emlékmorzsák, Ott maradt egy kicsi, bal oldalt, alul Földre söpröm, mind lehullik, ...
-
Pesten voltam. Fülemben még visszhangzott a szirénák éles sikítása. Fájdalmas hang volt, vészjósló motívum elbeszélésünkben, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése