Megint én keresem a labnyomokat,
Amiket flegmán magad után hagytal,
Megint én keresem az okokat,
Vajon mikor, mit, miért mondtál.
Megint én várok rád este hattól,
20 perc után írom, itt vagyok,
Megint én tartok attol,
Hogy túl keveset adok.
Megint én bólintok rá,
Nincsen gond, persze menjél,
Megint én válok azzá,
Akit a polcról levennél.
Megint én álmodom este,
Nálad álmatlan éjek járnak,
Megint én festek,
Elmém falára béna fantazmagóriákat.
Megint én nézek tovább,
Jovom mesejeben fohos lehetnel,
Megint én bújok elő,
mielott egyáltalán keresnel.
Megint én érzek többet,
boldogabb, szomorúbb, duhottebb
Megint én sértődnék, én olelnelek
szep szavakkal befuznelek.
De Megint én írok verset rólad,
Szív szilánk minden szótag,
s ugyancsak én akarom,
Hogy szeress
vagy eressz szabadon.