Mint szkanderozás közben
asztal sarkról leeső könyök,
olyan hirtelen csúsztál ki alólam
egy pillanat tört része alatt.
Rajtam egy horzsolás,
előtted egy üres asztal maradt.

Ha egyszer eljönne
a virágba borult hónap
sikerülne birtokba venned,
nevelgetned,
S mint a méh,
ki dolga végeztével
behódol az unalom érzésének,
hirtelen tovaszállnál rólam.